Hír

A Könyvtártudományi Szakkönyvtár 2025. március 11-én, kedden 15 órától megrendezte a Könyvtárosok dolgozószobája elnevezésű könyvtárszakmai eseménysorozat hatodik rendezvényét, 2024-es évértékelő: jogszabályi, intézményi és egyéb változások a magyar könyvtárügyben címmel. A beszélgetés résztvevői voltak Gerencsér Judit általános főigazgató-helyettes (MNMKK OSZK), elnök (Magyar Könyvtárosok Egyesülete), dr. Horváth Sándor Domonkos igazgató (Dr. Kovács Pál Könyvtár és Közösségi Tér) és Rostás Norbert könyvtári referens (Kulturális és Innovációs Minisztérium, Közgyűjteményi Főosztály). A kerekasztal-beszélgetésre meghívott vendégeinket ezúttal arról kérdeztük, hogy mi minden történt 2024-ben a magyar könyvtárügyben. Milyen hazai eredmények születtek, és milyen kihívásokkal kellett szembenéznünk a könyvtárügyben, egyesületi életben? Szó esett az MNMKK létrejöttéről, a statisztikai adatszolgáltatás megújításáról, a Könyvtári kihívás pályázatról.

Az első kérdés arra vonatkozott, hogy mi lenne az az első esemény vagy történés, amit a résztvevők kiemelnének a 2024-es könyvtári évből. Kérés volt, hogy országos könyvtárügyet érintő eseményt vagy történést, valamint saját, személyes jellegű történést is mondjanak. Gerencsér Judit három szóval jellemezte az évet: trendek, változás és megújulás. Kiemelkedő nemzetközi és hazai eseményeknek tartja azokat, amelyeket az Országos Széchényi Könyvtár (OSZK), valamint a Magyar Könyvtárosok Egyesülete (MKE) megvalósított. Az MKE részéről a 90. Magyar Könyvtárosok Világtalálkozóját, az OSZK részéről pedig az İbrâhîm Müteferrika nemzetközi konferenciát hozta példának. Előbbit Szegeden, utóbbit Ankarában szervezték. Rostás Norbert a nemzetközi vonalra helyezte a hangsúlyt. Szerinte 2024-ben az volt az egyik legfontosabb esemény, hogy az Európai Unió elkezdte egyre inkább a fókuszba helyezni a könyvtárakat. Személyes élménye pedig a Petőfi 200 emlékév kapcsán létrehozandó komplex kulturális intézmény létrehozása volt. Ezen intézmény létrehozásához felállított bírálóbizottság tagja volt. Dr. Horváth Sándor Domonkos szerint a legfontosabb az, ami nem történt. Nem sikerült úgy megváltoztatni az 1997. évi CXL. törvényt, ahogyan azt korábban akarták. Szót ejtett a Kulturális és Innovációs Minisztérium könyvtárának felújításáról, amely szerinte azt üzeni, hogy fontosak a könyvtárak. A Könyvtári kihívás program jótékony hatásairól is beszélt, melyet inspiratívnak tart, és reméli, hogy a projekt végével is megmarad az olvasásnépszerűsítés projekt. Személyes élményként a győri könyvtár felújítását említette, amelyben 30 év személyes munkája van.

A szervezeti élet változásaival kapcsolatos kérdésre Gerencsér Judit válaszában elmondta, hogy 2023 évvégén az MKE-vel egy kérdőíves felmérést készítettek, és ennek alapján kezdtek hozzá a munkához, amelynek hatásai már most láthatók. Elmondta, hogy sok mindenen dolgoznak még, és fontos nekik, hogy a tagok azt érezzék, hogy van értelme az egyesület tagjának lenni. Rostás Norbert nem érezte magát érintettnek a kérdésben, azonban úgy látja, hogy fontos, hogy a civil szervezetek mutassanak aktivitást és dolgozzanak szerintük fontos változásokon, majd az egyéb állami szervekkel alakítsanak ki kapcsolatot, és közösen dolgozzanak tovább. Horváth Domonkos azt gondolja, hogy övé ebben a kérdésben a szkeptikus szerepe. Negyvenéve tagja az MKE-nek, de tízéve nem volt gyűlésen, mert nem kelti fel az érdeklődését. Az a problémája, hogy a 90-es évek óta eltelt pár évben sem sikerült választ találni arra, hogy milyennek kell lennie egy könyvtárnak. Ezenkívül a források hiányának problematikáját emelte ki. Érez egyfajta kiábrándultságot, ugyanakkor örül az ilyen szervezetek létezésének, mert nélkülük még kiszolgáltatottabb lenne a szakma. Problematikusnak látja azt, hogy a működésben van egy olyan törvényszerűség, ami a hatékonyságot gátolja. Hiszen ismert embereket választanak meg vezetőknek, ugyanakkor ezek az emberek általában nagy intézményeket vezetnek, és nem jut idejük az egyesületi munkára. Megoldásként a fiatalok bevonását látja. A fiatalok bevonásával Gerencsér Judit is egyetértett reflexiójában, valamint elmondta, hogy a világtalálkozón volt külön szekció az Év Fiatal Könyvtárosa díjazottjainak, valamint mentorprogramjuk fontosságáról is beszélt. Szerinte strukturálisan jó irányba haladnak.

A következő kérdéskörben a Magyar Nemzeti Múzeum Kulturális Központ létrehozásáról, annak stratégiai terveiről, valamint az integráció bővítéséről volt szó. Ennek kapcsán Rostás Norbert elmondta, hogy neki nem tisztje bírálni azt, amit a felettesei döntöttek, az jó-e. Azt gondolja, hogy jelenleg tapasztalatszerzés folyik, így nem lehet megmondani, hogy működőképes lesz-e ez a működési forma. A történelem során volt már példa hasonló központ létrehozására, amelyet Klebelsberg Kunóék szerveztek. Az tíz évet bírt ki, de az a mai helyzettel nem összehasonlítható. Szkeptikusnak vallja magát a kérdésben, és azt gondolja, hogy vannak olyan problémák jelenleg, amelyek, ha elhúzódnak, az bajt okozhat. Horváth Sándor Domonkos az 1997. évi CXL. törvény 2013-as módosítását hozta példának arra, hogy hasonló egységesítésre volt már példa. Azt az egyesítést ő személyesen is átélte, és ez alapján azt mondja, hogy nem a szervezeti forma a fontos, hanem hogy a szervezetet rezilienssé lehet-e tenni. Szerinte egy összevonás rengeteg problémával járhat, amelyek megoldását nem lehet egy év után megítélni. Mindent lehet jól és rosszul is csinálni. Ő drukkol, hogy ez jól legyen csinálva. Rostás korábbi mondanivalójához egy kérdéssel csatolt vissza. Nem mindegy-e az olvasónak, hogy mi van az alapító okiratban? A lényeg az, hogy a szolgáltatások biztosítva legyenek, amiket egy adott intézménynek biztosítania kell maradéktalanul, és ezek magas szinten legyenek biztosítva. A beszélgetőpartnerek közül Gerencsér Judit az, aki ebben benne is él, és belülről tapasztalja meg. Szerinte sok kihívást tartalmaz az integráció. Az OSZK szempontjából nehézség, hogy az intézmény nevében a múzeum szerepel, azonban az OSZK egy könyvtár. A fontosabb kérdések szerinte, hogy kap-e többet az olvasó attól, hogy a könyvtár egy ilyen nagy szervezet része, valamint hogyan lehet ebből a helyzetből a legtöbbet kihozni. Vannak nemzetközi példák arra, hogy egy ekkora intézmény hogyan tud jól működni. Egy biztos, hogy senkinek sem könnyű, aki most ebben az intézményben működik és dolgozik.

A statisztikai adatszolgáltatás változásaira vonatkozó kérdésre rövidebb válaszok érkeztek. Rostás Norbert szerint egyelőre módszertanában nem történtek jelentős változások. A felmerült problémák elsősorban technikai jellegűek, amelyek a felület szolgáltatójával kapcsolatban merültek fel. Gerencsér Judit szerint finomhangolásra van szükség. Meglepetés volt szerinte például az első határidő, az adatgyűjtés, a kommunikáció és a módszertan.

A következő kérdés a Könyvtári kihívás pályázatról szólt, valamint annak eredményeiről, és arról, hogy milyen hatása van egy ilyen pályázatnak. Rostás Norbert azt mondta, hogy nem tud még egy olyan pályázatról, ami 130 millió forinttal támogatná a könyvtárakat. Rég volt ilyen kihívás, ami egyszerre üzent a könyvtárak fontosságával kapcsolatban és megpróbálja ösztönözni is azokat. Azt gondolja, hogy ez a pályázat üzenetértékű és kiállás a könyvtárak mellett. Ezek mellett fontosnak tartja az aktivitást, mert látszódnia kell, hogy vannak könyvtárak, és ezek a könyvtárak csinálnak dolgokat. Gerencsér Judit is elmondta, hogy ez egy fontos program, valamint az is fontos, hogy az állam úgy gondolta, hogy a könyvtárakat támogatni kell. Ezenkívül a pályázat motiválja is a könyvtárakat abban, hogy még jobbak legyenek a jövőben, és a pályázat hozadéka még, hogy jógyakorlatok is születnek. Horváth Sándor Domonkos arról beszélt, hogy a Covid után nagy növekedés látszott az olvasás iránti keresletben, amt a könyvesboltok és a könyvtárak emelkedő statisztikai adatai is bizonyítanak.

A következő kérdés arra vonatkozott, hogy hogyan lehetne még hatékonyabban képviselni a könyvtárak ügyét a döntéshozók felé. Gerencsér Judit a kommunikáció és az együttműködés fontosságát emelte ki. Fontos a kapcsolat a különböző könyvtárszakmai szervezetek között. Horváth Sándor Domonkos szerint a döntéshozóknál úgy lehet a legjobban lobbizni, ha kész tervekkel állunk elő, hiszen ez az, amit értelmezni lehet. Még ha forrás abban a pillanatban nincs is, de ha terv van, az előbb-utóbb megvalósulhat. Ha a városlakók örülnek valaminek, az politikailag is értelmezhető.

A beszélgetés utolsó kérdéskörében a beszélgetőpartnereket arra kérték, hogy összegezzék a 2024-es évet, valamint hogy mondjanak egy pár szót 2025 kihívásairól, lehetőségeiről. Mozgalmas és változásokkal teli évnek értékelte Gerencsér Judit 2024-et, de összességében pozitívnak látja. Szerinte a trendek azok, amelyeket messzemenőkig követni kell. 2025 szerinte nem lesz könnyű év, de meg fogjuk ugrani a lécet. Rostás Norbert szerint minden nehézség ellenére tették a dolgukat 2024-ben. Az idei évről azt mondta, hogy nem lesz könnyű, de dolgozni kell. Horváth Sándor Domonkos közepesen eredményes évnek látja 2024-et. Beszélt még arról, hogy a 3/1975-ös rendelet elakadt, de nem látja akadályát annak, hogy nagyjából azonos koncepcióval új rendelet születhessen.

Az eseményről készült felvétel megtekinthető az OSZK YouTube-csatornáján.